A radioaktív anyagok kibocsátásával járó baleseti helyzetekben, valamint a balesetelhárítási gyakorlatok során elengedhetetlen a környezetbe kikerülő radioaktív anyagok légköri terjedésének modellezése, valamint a lakossági dózisok meghatározása. A döntéstámogató rendszerek esetében további lényeges szempont, hogy a számítások gyorsan és megfelelő pontossággal elvégezhetőek legyenek. Az MTA Energiatudományi Kutatóközpontban évtizedek óta folyik a radionuklidok légköri kibocsátásából eredő lakossági dózisok becslésére és az óvintézkedések következményeinek meghatározására alkalmas SINAC (Simulator software for Interactive modelling of environmental consequences of Nuclear ACcidents) program fejlesztése, amelyet döntéstámogató rendszerként az Országos Atomenergia Hivatal CERTA központjában is alkalmaznak.

A munka során a jelölt bekapcsolódik a légköri terjedésszámítás során alkalmazható modellek fejlesztésébe. Feladata elsősorban a kibocsátási pont közelében kialakuló sugárzási viszonyok leírására alkalmas modellek további pontosítása, figyelembe véve a számítási kapacitást, továbbá a szükséges paraméterek rendelkezésre állását. A kutatás során az is vizsgálandó, hogy milyen hatással van a távoltéri diszperziós számítások során kapott dózisok bizonytalanságára a kibocsátási pont közelében lévő épületek és a domborzati viszonyok figyelembevétele. A doktorandusz feladata a szakirodalomban fellelhető modellek tesztelése és azok kritikai elemzése, az optimális modell(ek) kiválasztása, továbbá a módszer közeltéri paraméterekre vonatkozó érzékenységvizsgálatának elvégzése, elsősorban a kibocsátás által érintett személyek dózisára vonatkozóan.

A kutatás célja egy olyan algoritmus kifejlesztése, amely alkalmas a baleseti kibocsátás esetén szükséges döntések támogatására, miközben figyelembe veszi a kibocsátási pont közelére jellemző paramétereket.

A munka az MTA Energiatudományi Kutatóközpont szakmai támogatásával zajlik.