Az interferometriában átlapoló hullámfrontok vagy valamilyen létező tárgytól származnak, vagy optikai elemek segítségével állítjuk elő azokat. Példaként a diffúz felületről szórt hullámfrontot illetve a lencsék segítségével előállított síkhullámot említjük. Sok szempontból fontos lenne az interferometriában, ha mesterségesen előállított hullámfrontokkal is dolgozhatnánk. A hullámfront mesterségesen történő előállításának igényével egyidejűleg lép fel az a kívánalom is, hogy az előállított hullámfrontot a mérés igényeinek megfelelően alakíthassuk.

 A munka célja fényhullámfelület (hullámfront) mesterséges előállítása és felhasználása koherens optikai (holografikus interferometria és TV-holográfia) mérésekben. A hullámfront előállítása lehet közvetlen (a mérésben ténylegesen létező), vagy közvetett (csak a kiértékelő számítógép memóriájában létező). Mindkét esetben elsődleges cél változtatható fázisfrontú referenciahullámok létrehozása és alkalmazásuk interferometriai mérésekben. Ha a mesterségesen előállított referencia hullám fázisát megváltoztatjuk a tárgy deformációja után és így készítjük el a második expozíciót, akkor összehasonlító méréshez jutunk: a tárgy elmozdulás mezőjéből kivonhatjuk (vagy akár ahhoz hozzáadhatjuk) a referencia hullám fázisváltozásával jelzett elmozdulás mezőt.

Az új módszer alkalmazásának legfontosabb előnyei:

-          A módszer alkalmazásával méréseink érzékenysége a mérés elvégzése után változtatható

-          A TV-holográfia gyakorlati méréshatára megnövelhető

-          Az interferogram nagy deformációt tükröző területein a sűrű korrelációs csíkok ritkíthatók

-          A különböző jellegű elmozdulásfajták szétválaszthatóak; így például speciális csíkrendszerek esetére kidolgozott kiértékelési eljárások esetén a járulékos elfordulásból származó interferenciacsíkok kiszűrhetők

       -          A módszer segítségével az elmozdulás mező általában ismeretlen előjele is meghatározható.