Kölcsönható kvantumrendszerek állapotainak numerikus leírása elvben nagyon számításígényes feladat az exponenciálisan nagy dimenziójú állapottér miatt. Azonban, mint kiderül, a fizikailag érdekes kvantumállapotok összefonódottsági struktúrája gyakran lehetőséget biztosít az állapotvektorok drasztikus tömörítésére, ha őket úgynevezett tenzorhálózat alakban tároljuk. Ilyen tenzorhálózat-állapotokra az elmúlt évtizedekben sok igen hatékony algoritmust fejlesztettek ki, melyekkel a kvantumrendszerek sajátállapotait, ill. a rendszer kvantumos időfejlődését lehet meghatározni. Bár ezen módszerek egyszerű variánsaival könnyen vizsgálhatók olyan egydimenziós rendszerek, melyek csak rövidtávú kölcsönhatásokat tartalmaznak, sok fizikailag érdekes rendszerben a hosszútávú kölcsönhatásokat is figyelembe kell venni. Ekkor, szemben a rövidtávon kölcsönható egydimenziós esettel, gyakran a tenzorhálózat optimális topológiája sem ismert. Az ezen rendszerekben megjelenő hosszútávú összefonódottság megnehezíti a numerikus szimulációk implementálását, így a hatékony algoritmusok fejlesztése és alkalmazása hosszútávú kölcsönhatást tartalmazó modellekre továbbra is sok megoldandó feladatot ad a kutatóknak. A témát választó hallgató ilyen fejlesztésekbe kapcsolódhat be.