A mágneses fúziós kutatások fő iránya ma a tokamak berendezés, azonban nagyon vonzó új alternatívát jelentenek a moduláris sztellarátorok. Ezekben a berendezések alapvetően állandó üzemre alkalmasak és plazmájuk stabilabb mint a tokamakban. Ennek ára a rendkívül bonyolult geometria. A Wendelstein 7-X berendezés egy szupravezető tekercsekkel ellátott moduláris optimalizált sztellarátor, az egyetlen ilyen kísérlet a világon. 2015 és 2018 között az első két kísérleti kampányban alapvetően igazolta, hogy a részecskék mozgására alapozott optimalizáció az elmélettel elvárt eredményt adja, azonban a részecskék kollektív mozgásából fakadó plazmaturbulencia jelen van, és korlátozza az elérhető ionhőmérsékletet. A plazmaturbulencia mérésére több mérés van a berendezésen, az egyik legfontosabb a plazma szélén a sűrűség eloszlását néhány mikroszekundumos időfelbontással mérni képes  alkáli nyaláb diagnosztika, melyet az Energiatudományi Kutatóközpont Fúziós Plazmafizikai Laboratórium épített és üzemeltet. A 2018-as kampányban ez a berendezés plazmafilamentumok jelenlétét mutatta ki a plazma szélén, amelyek radiálisan kifelé terjedve plazmát transzportálnak az összetartott tartományból a vákuumkamra felé. Ez a jelenség jól ismert tokamakokból, ahol a filementumok meghatározók a plazma környéki transzportban. Radiális mozgásuk alapvetően megértett jelenség, de keletkezésük nem pontosan ismert. A sztellarátorban hasonló filamentumokat látunk, azonban statisztikájuk egészen mást mutat. Egyedi események nehezen elkülöníthetők, radiális mozgásuk sokszor nem szabályos és erősen függ a mágneses kofigurációtól. A diplomamunka témája a filamentumok statisztikájának meghatározása, terjedésük vizsgálata különböző mágneses konfigurációk és plazmaparaméterek esetén. A feldolgozandó adatok rendelkezésre állnak, új mérésekre csak 2022 őszén van lehetőség a következő mérési kampány alatt.